Karácsony reggelén

 Eltelt húsz év  valami óta... Ausztria ennyi idő alatt ruszkitlanitva
már gagdag ország, mi pedig...
Állok madaras áruházunk bejhárata elött,  a tömeg, mint régen
futballmecsre menve, csak hömpölyög,. Feszült férfiak, ideges nők,
unatkozó gyerekek, ez ma a család. Ők rohannak ki- be az áruházi ajtón.
Az áruházi ajtón belül Óz a varázsló hinti el messzi földről származó portékája iránti vágyat.
S vesszük a másét...
 Téblábolok zavartan  a parkolóban , megannyi autó közt, szellőt várnék mi józanít végre.
igazabbnak tűnő világba repítve, de csak ökölrázás térít magamhoz, itt vagyok még szívtelen világomban, labanc uralta országomban.

  Karácsony reggelén, éhét érezve gyomromnak, még a szó gondolatot ébreszt,
az Atya szava, mely hirdeti meg a család évét.  A családét, a szent családét. Mely alapja
 népünknek, nemzetünknek. Melynek fiai, lányai, vérüket adták az egyensúlynak kelet és nyugat között.
Az igazságnak melyet pont az atyák szava halgatatott el...
A titkok titka csak lassan kerül felfedésre, még mi Saul rabbi követőit hallgatjuk Jézusról. Pedig
Kerecsen sólymunk újra repül, s a Pártus vérüek szeme könnybe lábad...
Nagybácsik, unokatestvérek neve hangzik idegenként, a gyermek menekül szülőjétől, a feleség
a kényelmet keresi házában, s a férj munkába temetkezik.  Ez ma a család!
Való világos generációk melyeket nem gyötör szerete éhség, kik nem látnak a panelházakon túl,
hangjuk a szomszédig nem ér el, s hegyeink varázsa őket nem ejti ámulatba.
Ezernyi évek óta a gonosz a hatalmát féltve, helytartóként népét elárulókat bérel , az igazságot
 titkolva, hazugságot hirdetve a családot sikeresen szétmorzsolva.
A gazdasági érdek a hagyományokat fel nem támasztja.
Legyetek tanítói népünknek, ápolói a betegeknek, segítői  a rászurolóknak, mesét mondó anyukák,
szánkót huzó apukák, kopgjatok a szomszédba: mi újság? S újra lesz még...
mi is... Magyarország!

mai indulat

Átláthatatlan fátyol ereszkedik le a tájra. A hang is lehull ajak hagyva egyből. Fülem hegyezem hátha fény derül a titkos holnapra, de csak hitehagyott beletörődöm hallatszik körös körül.
Bennem az indulat göröngyök dombokká tornyosulnak. Megint csodát várunk, s kinevezünk egy jól beszélőt csodatévőnek. Mindezt ezernyi csalódás után, szétdarabolva… Zászlóm és jelképeim sötét kamrába száműznék, társaim roskadva várják az örök hétfőt. Pedig itt minden a mienk lehetne, de kinevezett gazdák hordták halomba jussunk, s a maradékot most laffantják, ízlelik. Vérünk izzik az ég alján, ez itt a magyarok országa. Meddig tart a türelem? A lemondás hazátlanná tesz!

Ez is Trianon...

Savanyú szájjal ébred a munkás, a tegnapi fröccs ízmaradéka bágyadt böffként reményt vesztett vágyak utóízeként tör ki a mának. Legyintés ez a nap is, ez a hét is, ez az évszázad is…
Kerényi úr fidesz-gőzös reményei az élet poklában szilánkokra hullnak. Számlát kérünk a szerelőtől, az újságostól, a kocsmárostól az új hitű Magyarországon, mert becsületesek vagyunk! Vége a szürkegazdaságnak? Megsegíti az állam a vállalkozókat, cserébe mi mit kapunk? További minimálbéres fizetést… Szegény audi, mercedesz, és bmw tulajok, mennyit bánkódtatok az elmúlt húsz évben! Problémáink álságos megoldói, mindenkori pártok! Egy erőtlen nép erős uralkodói, ti aztán tudjátok mit akarunk! Összefonódott hatalmasságok! Közel tízmillió vágyik egy kicsit jobb életre! Egy nyári utazásra, parizer mentes reggelire, keserűség nélküli ébredésre! Gyerekeink tuti iskolába érkezésére a közénk telepítettek mentén. Kényszer túlóráink kifizetésére a munkahelyen. Volt gyáraink mosolygós arcú új gazdáinak eltűnésére életünkből.

Útban Csíksomlyóra

A házak zöme takaros-magyaros, a levegő súlyos örökséggel nehezítve vádlón fut le tüdőmbe, pedig csak bénított tagja vagyok e Kárpát-Hazának.
Nyugat lelkiismeret furdalásából adódó konoksága félelemmé alakul, félnek a magyarok autonómiájától az elszakított területeken, félnek az erősödő öntudattól, félnek az egyesülés igényétől, félnek egy megjelenő erőtől Közép-Európában, mellyel már nem azt lehet tenni amit szeretnének.
A szél már nem nyugatról fúj!
Keletre nézve minden ismerős, a Fertő-tótól a Szeret folyóig. Nem a maradék kacatot idedobó nemzetek alamizsnájáról álmodunk! Az egymást segítő, tisztelő emberek közösségében hiszek.
Csíksomlyón a Szűzanya tekint le ránk, a mi ősi Babba Máriánk. Itt nincs helye hamis eszmének, vidám vasárnapnak, nemzetet megosztó gondolatoknak. A mi Istenünk nem hagyott el minket se török időkben, se Habsburg uralom alatt, se most szándékosan megcsonkítva! Célja lehet velünk... Csak fejünk emeljük fel végre.

Vörös-ezüst az ég alja

Az "internacionálé" címer, térkép fizikai megsemmisítése után a lelki érzések megsemmisítésére törekedett. Trianon után megszűnt a Kárpát-medencei egység, eltűntek a "külső" magyarok, lassan megtűrté vált a vallás, elhallgatottá a történelem. 56 öntudatosságot örökölt fiataljai megfélemlítésben részesültek. Megfélemlítés, elhallgatás, hazugságok... így nőtt fel több nemzedék.
'89 induló pártjai a közös tőgyről leszakadt félhazugságban, irigységben foganhattak. Távoli, idegen manipuláció erejével szemben a kapzsiságuk lassan feladta ellenállását. Ma ugyanazok a pénzügyi hatalmasságok vannak bal, és jobb oldal mögött! A hazugság nem különb ha balról ha jobbról érkezik...
Mégis a megmaradás érdekében mozdult valami. A liberalizmus mohó pénz-centrikussága lepukkant orosz épületekből alakított ki főiskolákat, hol háromszorozta a diplomások számát. De ez öngól! Tanult embert nehezebb becsapni. Újra vannak olvasott, tudatos magyarok. A narancsos égbolt szélén már vörös-ezüst az ég alja!

Gondolatok választás után

Nagyon messzire kell visszanyúlnunk a múltba, hogy valami megszakított történelmi folyamatosság lassan láthatatlanná váló szálát még elkaphassuk, hogy a bizalom, hit, összefogás újra tettekre sarkalja a magyart. A liberalizmus tomboló dühe a maradék emberséget irtotta lelkünkből, oktatást egészségügyet, nemzetvédelmet szétzúzva, kannásboros, győzike shaw-s fásult, terelhető nyájat alakítva belőlünk. Szavaink másított értelmet kaptak. Az iskolákból eltűnt a címer, szívekből a nemzet tudat, orvosokból az önzetlenség, politikusokból a becsület. A piacon zsebünkbe turkálóból megélhetési bűnözőt varázsoltak, a hatalmával visszaélő vezetőt mentelmi jog mögé bújtatták. Itt a munkáért nem jár munkabér, a vállalkozó nem akar adót fizetni, az orvos a borítékot lesi kezünkben, a rendőr a settenkedő besurranók elfogása helyett az utak szélére települ, az iskoláink amerikás-gettósra kezd hasonlítani, és közben a külföldi kézben levő munkahelyről kapott kevéske pénzünk idegen kézben levőüzletben költjük el, külföldi olcsó dolgot vásárolva.
Akik ezt tették velünk, joggal félnek az új erőtől. Ébredező szittya lelkünk újra íjat kíván feszíteni, újra képesek vagyunk védelmezni társunk, és nem ismerünk el magunk fölött idegen hatalmat!

Mikor lesz valódi demokrácia?

A feszültség keltés az ország lakói között nem jött be igazán a kormányzó erőknek. Bár sok gonoszságot kitaláltak, sok ügyet kreáltak, mégis kipukkant lufijuk, s erőtlenül, hiteltelenül végelgyengülésben szenvedő orrszarvúhoz hasonlítanak, haláluk előtt még finganak egyet a porba, látszat félelemkeltést produkálva, de már a verebek is a fejükre tojnak. Szánalmas helytartók voltak, de óriási kárt okoztak Nemzetnek, Hazának.
Az ország sorsát régóta vezérlő háttérhatalom azonban továbbra is feszültséget gerjeszt. Holokauszt törvényt fogadtat el, kételkedést okozva azokban is kik nem érdeklődnek e téma iránt. Perlik a Mávot 80 év után, talán ostorozzuk meg a vagonokat?
Gonoszság, nyerészkedés, liberalizmus, a Hazánkat végérvényesen halálba lökni szándékozó erők nem adják fel. Szusszanásnyi időt adnak csak, gondoljuk javul a helyzet, de markukból el nem engednek! S ha valakik szakítani akarnak az elmúlt húsz évvel, ha a törvényen kívüliséget megszüntetni akarják, ha a ki mint vet úgy arat elvét hirdetik, ha büszke magyarnak kívánnak maradni, azt közellenségnek kiáltják.
Igen, akadnak a nemzeti oldalon is „rossz” múltú emberek. Egyik kicsit füvezett, a másik egyszer jól berúgott, van leány ki pornózott, s akadt egy köztörvényes is. Ezek az emberek nem fedték fel a múltjukat , de kárt nem okoztak nemzetünknek. Bár csak minden pártban ennyi lenne csak a bűnös!
Azon gondolkodom hogy a Nyíregyházán egybeterelt zsidó zászló alatt Anti magyarkodó vajon mit szeretne! A lemondás hazátlanná tesz! Vona Gábor utalt rá hogy lehet néhány hónap múlva hárommal kevesebb parlamenti párt lesz, ha valóban bekövetkezik az elszámoltatás, e pártok vezető elitje igencsak megfogyatkozik! De azután kezdődhetne a valódi demokrácia!