Tovább higgyünk az igérgetőknek?

Legszebb pillanatok egyike volt kopogtató gyűjtés közben, mikor egy kedves öregúr nyitott ajtót, többször is megkérdezte kinek is gyűjtök, majd így folytatta: -Na végre! Már erre vártam hatvan éve!




Széllel szemben nehéz a haladás, de ha a gondolat tiszta, a szándék nemes, az elhallgatás és rágalmazás nyila erejét vesztve hull a porba, mert nincs szentebb mint az igazság! Én úgy érzem egy nemzet próbál talpra állni szándékosan lerokkantott állapotából. Két oldalról is nyomnák vissza , egyszer félelemből, hogy erőre kapva számon kér és büntet, másik oldalról nemzeties köntösbe bújtatott ködös ámítás tartaná fogva, valami messziről jövő hamis érdeket szolgálva. De egy a Nemzet! Aki nem a nemzet érdekét helyezi előtérbe, az ha lassan is de eltűnik örökre!



Ha tiz állattartó gazda járásonként összefog értékesítésre, és kiszolgál egy vágóhidat, akkor járásonként egy nagy üzletet, ami szintén magyar kézben van, ellátnak áruval. És így a többi gazda, termelő, és előállító járásonként, megyénként szervezi , építi újjá az országot. Járásonként és megyénként kellene küldötteket választani a Nemzetnek az országgyűlésbe, hogy ne párt érdekek bitorolják az ország irányítást, hanem a Nemzet! Ez az út a magyar út, vagy ezt válasszuk, vagy eltűnünk. Mert amikor elolvad az északi jég, ha a hollandokat elönti a tenger, ha a közel-kelet végleg sivataggá válik, akkor e népek hova mennének? Mamut vadász őseink itt átvészelték a jégkorszakot, itt a Kárpát-hazában élhető volt a múlt. Tényleg lemondunk róla önként? A fiatalok keressenek boldogulást külföldön? Az itthon maradottak ne vállalhassanak gyermeket? Tűnjünk el? Higgyünk tovább a nagy örök igérgetőknek?

Kopogtatót gyűjtök...

 Járom a házakat és szembesülök a panelrengeteg ajtók mögötti valóságával. Legtöbbször egyszerű életek csöppet sem fényűző  hétköznapjai omlanak rám, ledöngölve, nem szánalmat keltve, de még nagyobb erőt adva munkámhoz. A hosszú idő óta tartó csend néma kiáltás!  Változást akarnak az emberek.
 A nagy pártok nagy pénzekből adódó reklám áradata lepi be a homályos szobákat. Nincs igazság vizsgálat, csak leváltási hangulat. A hisztéria keltés profitálói óriási erőket mozgósítanak hogy elsőként elszedjék a lakók kopogtatóit, hisz sok ember az elsőnek érkezőnek úgy is oda adja!
 Vannak kedvesen beinvitálók, vannak mogorva munkásőr kinézetűek. A többség a dömping hír hatása alatt, kereskedelmi csatornákon csüngve még nem akarja a radikális változást. Újabb négy év kell, hogy a nagy pártok palettáján végre egy se maradjon... 

2020 (egyperces)

 Talán csak érzékeim játszanak velem, de mégis úgy érzem ismerős illatokat hoz felém a keleti szél! Gondolatok törnek fel bennem, egy fájdalmasan nehéz élet emlékei ezek.
 Tíz év telt el, hogy betelt nálam a pohár. Úgy gondoltam családommal újra kezdjük életünk máshol, ahol mégha idegenek is vagyunk, de megteremtethetjük alapjait egy boldogabb életnek.
 A vonat fülkéje kényelmes, ám mégis a kényelmetlenség érzése feszélyez. Mintha tüskék állnának ki az ülésből! Tíz év! Tíz évig nem gondoltam a Hazámra! Szándékosan kerültem a róla szóló híreket. A sok keserüség, csalódottság óriási sebét az idő máig sem tudta begyógyítani.  Pedig sokszor beszéltek róla, valami történt itthon, valami változhatott...
 A feszélyezettség a lelkiismeret, hiába nyomtam el magamban, valahogy mindig hiányzott, még ha csalódottságot is okozott, de hiányzott a Haza! Az Idehaza!
Ismerős illatokat hoz a keleti szél!
 Váratlanul nyitódik a fülke ajtó: -Adjon az Isten! Hölgyeim! Uraim!-Állt az ajtóban egy egyenruhás.  Kipillantottam az ablakon:Határállomás, állt a táblán, alatta: Mária Országa.
Az épületen egy nemzeti színű és egy Árpád-házi zászlót lengetett a szél.
Itthon vagyok...