Hetven éves kortól, nyugdíjban.

Hosszú, küzdelmes út után, a Ratko gyerekek lassan nyugdíjba menetelnek. Az ő gyerekeik, mikor iskolások voltak, emlékszem 6-7 osztályt megtöltöttek egy évfolyamban. Most ennek a korosztálynak utódai szülhetnék gyermekeiket, reményt adva a jövendőnek, biztos nyugdíjalapot megteremtve a nagyszülőknek. Nincsenek sehol! Az iskolák megszűntek. A hiányzó gyerekek ürességben kongó vészvisszhangot sikítanak a jövőbe!
Egy megtervezett országrombolás áldozatai lettünk! Elvették először büszke múltunk, lerabolták jelenünk, megszüntetni kívánják jövőnk.
Csomagjáról hírhedt bajuszkirály a megélhetéshez is kevés minimálbért megadóztatná, éhbérért dolgozókat hajszolna kilátástalanságba gyermekeik fizetős tanulmányaiért!
Hát nem!
Új országot, erős Nemzetet építünk romjaiból! Hol egymásért és nem másért dolgozunk. És majd megszülető gyermekeink száma biztosítja a békés öregkor létét. Mert nem az elsummantható pénzbefizetés a jövő záloga, hanem az utódok száma, akik tisztelettel eltartják öregeiket.

Ki az Állam?

Gondolkodom azon, vajon ki az Állam? A miniszterek, akik hibákat elkövetve is ártatlan szemmel löknek minket a bizonytalanság létrájának legalsó fokára? Avagy mi vagyunk az, a nép.
Ha az Állam mi vagyunk, miért nem enyém az ország tízmilliomod része ? Ha az ország olyan mint egy részvénytársaság, miért nem válthatjuk le bármikor a nem szájízünk szerint irányító vezetőt? Miért nem mi mondjuk meg mit akarunk, s keresnénk alkalmas személyt aki ezt elérni képes, felelősséggel, és folyamatos beszámolással. Mi vagyunk a többségi tulajdonos; működő, önálló gazdaságot akarunk, nemzeti oktatást, félelem nélküli életet, hazugság nélküli világot; s ha majd jól megy a szekér, kérem az osztalékot…

Kaszinó ország takarítói legyünk?

Napjainkat sok bosszúság kíséri. Egy előttünk pirosban átszáguldó autó, ha főnökünk bal lábbal felkelve ránk mordul, ha hó végén az aprót számoljuk a pénztárnál, vagy ha sztrájkol a közlekedési vállalat. Mert türelmünk is elfogyott.
Tervezett és mocskos volt a „rendszerváltás”! milyen sumák módon maradt el a számonkérés! Olajszőkítés, hazug privatizációk, eljátszott kárpótlás; titkosított ügyek szereplői milliárdosként kaparják utolsó forintjainkat ki zsebünkből. Egy kirabolt, eladott ország szélhámos vezetői csitítanak , tűrj még! Még van mit elvenni tőlünk! Földünk, vizünk, Hazánk! Kaszinó ország takarítói legyünk?
Hosszú évek folyamatos aláztatása után döbbenünk rá, ma itthon a rabszolgát polgárnak hívják! Dühösek vagyunk ha valakik kiállnak igazukért, s ez nekünk bosszúságot okoz, de csak irigyek vagyunk, hogy mi nem merünk odacsapni: már elég! Még mindig hallgat a többség. Túlélni kíván. De van-e jövő, ha reményeink alapjait vörösbárók zsebre vágták?
Szárny szegett Turul madár, Főnixként lángoló tűzből feltámad-e? Talán. Csak ehhez előbb tisztító tűz kell!

Jézus megérkezett

Szürke, unalmas volt a Karácsony. Néhány féldeci sem tudott jókedvre deríteni, csak még mélyebbre süllyedtem önmagamban.
Szeretettel simogattam meg gyermekeim fejét, s adtuk át nekik feleségemmel a meglepi ajándékokat. Mi csak szomorúan pillantottunk egymásra, s egy kitartásra buzdító puszit adtunk egymásnak, díszes csomagolású ajándékok helyett.
Kint éles késként hasította szembe a szél a néhány gyors léptű embert. A hó már elolvadt, a fehér tisztaságot nem érdemlőn, hamar sárt és mocskot kaptunk e kor hangulatát tükrözendő.
Végkielégítésekről, botrányokról hangos a média, de mi félretettük e nap az infóbetevőt, s Jézust vártuk hogy lelkünket melegítse. Mennyi jót lehetne cselekedni a kampány, félrevezető milliárdokból! Mennyi jót lehetne cselekedni ha nem a harács, az önzés, a hazugság vezetné e népet?!
A nagyképű hold bekacsintott ablakunkon. A Karácsonyfa égői vad körtáncba kezdtek, lágy dallam, halk sugallat lengte be a szobát. A gyerekekre néztem, s erőt éreztem. Erőt, Dávidként küzdeni a fent maradásért! A feleségemre pillantottam, egy könnycseppet láttam meg szemében; ő is hasonlót érezhet: Jézus megérkezett!

Manipuláció-e a H1N1 járvány?

Az Európatanács tagállamai 2010 januárjában vizsgálatot indítanak a gyógyszergyártó cégek és a globális sertésinfluenza kampány kapcsolatáról, különös tekintettel a gyógyszeriparnak a WHO-ra (Egészségügyi Világszervezet) gyakorolt befolyásának a mértékéről. Az EU Parlament Egészségügyi Bizottsága egyhangúan elfogadta a vizsgálatról szóló határozatot. Ez egy régen esedékes lépés a WHO, a gyógyszeripar és akadémikus tudósok között létrejött gyógyszer korrupciós „Aranyháromszög” átvilágítására, amely milliók életét tartósan megkárosította, sőt halált is okozott.
Remélhetőleg, hamarosan itthon is kivizsgálható lesz, kik gyártották a hazai vakcinát? Milyen mellékhatásai vannak? És kinek a zsebébe csapódik le az eladásból származó bevétel? Talán nem lesz titkosítva nyolcvan évre!