...s romok fölött, magosan egy csillag meghirdette a hajnalt. /Was Albert/

2010. máj. 12.

Útban Csíksomlyóra

A házak zöme takaros-magyaros, a levegő súlyos örökséggel nehezítve vádlón fut le tüdőmbe, pedig csak bénított tagja vagyok e Kárpát-Hazának.
Nyugat lelkiismeret furdalásából adódó konoksága félelemmé alakul, félnek a magyarok autonómiájától az elszakított területeken, félnek az erősödő öntudattól, félnek az egyesülés igényétől, félnek egy megjelenő erőtől Közép-Európában, mellyel már nem azt lehet tenni amit szeretnének.
A szél már nem nyugatról fúj!
Keletre nézve minden ismerős, a Fertő-tótól a Szeret folyóig. Nem a maradék kacatot idedobó nemzetek alamizsnájáról álmodunk! Az egymást segítő, tisztelő emberek közösségében hiszek.
Csíksomlyón a Szűzanya tekint le ránk, a mi ősi Babba Máriánk. Itt nincs helye hamis eszmének, vidám vasárnapnak, nemzetet megosztó gondolatoknak. A mi Istenünk nem hagyott el minket se török időkben, se Habsburg uralom alatt, se most szándékosan megcsonkítva! Célja lehet velünk... Csak fejünk emeljük fel végre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése