Nagyon messzire kell visszanyúlnunk a múltba, hogy valami megszakított történelmi folyamatosság lassan láthatatlanná váló szálát még elkaphassuk, hogy a bizalom, hit, összefogás újra tettekre sarkalja a magyart. A liberalizmus tomboló dühe a maradék emberséget irtotta lelkünkből, oktatást egészségügyet, nemzetvédelmet szétzúzva, kannásboros, győzike shaw-s fásult, terelhető nyájat alakítva belőlünk. Szavaink másított értelmet kaptak. Az iskolákból eltűnt a címer, szívekből a nemzet tudat, orvosokból az önzetlenség, politikusokból a becsület. A piacon zsebünkbe turkálóból megélhetési bűnözőt varázsoltak, a hatalmával visszaélő vezetőt mentelmi jog mögé bújtatták. Itt a munkáért nem jár munkabér, a vállalkozó nem akar adót fizetni, az orvos a borítékot lesi kezünkben, a rendőr a settenkedő besurranók elfogása helyett az utak szélére települ, az iskoláink amerikás-gettósra kezd hasonlítani, és közben a külföldi kézben levő munkahelyről kapott kevéske pénzünk idegen kézben levőüzletben költjük el, külföldi olcsó dolgot vásárolva.
Akik ezt tették velünk, joggal félnek az új erőtől. Ébredező szittya lelkünk újra íjat kíván feszíteni, újra képesek vagyunk védelmezni társunk, és nem ismerünk el magunk fölött idegen hatalmat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése