már gagdag ország, mi pedig...
Állok madaras áruházunk bejhárata elött, a tömeg, mint régen
futballmecsre menve, csak hömpölyög,. Feszült férfiak, ideges nők,
unatkozó gyerekek, ez ma a család. Ők rohannak ki- be az áruházi ajtón.
Az áruházi ajtón belül Óz a varázsló hinti el messzi földről származó portékája iránti vágyat.
S vesszük a másét...
Téblábolok zavartan a parkolóban , megannyi autó közt, szellőt várnék mi józanít végre.
igazabbnak tűnő világba repítve, de csak ökölrázás térít magamhoz, itt vagyok még szívtelen világomban, labanc uralta országomban.
Karácsony reggelén, éhét érezve gyomromnak, még a szó gondolatot ébreszt,
az Atya szava, mely hirdeti meg a család évét. A családét, a szent családét. Mely alapja
népünknek, nemzetünknek. Melynek fiai, lányai, vérüket adták az egyensúlynak kelet és nyugat között.
Az igazságnak melyet pont az atyák szava halgatatott el...
A titkok titka csak lassan kerül felfedésre, még mi Saul rabbi követőit hallgatjuk Jézusról. Pedig
Kerecsen sólymunk újra repül, s a Pártus vérüek szeme könnybe lábad...
Nagybácsik, unokatestvérek neve hangzik idegenként, a gyermek menekül szülőjétől, a feleség
a kényelmet keresi házában, s a férj munkába temetkezik. Ez ma a család!
Való világos generációk melyeket nem gyötör szerete éhség, kik nem látnak a panelházakon túl,
hangjuk a szomszédig nem ér el, s hegyeink varázsa őket nem ejti ámulatba.
Ezernyi évek óta a gonosz a hatalmát féltve, helytartóként népét elárulókat bérel , az igazságot
titkolva, hazugságot hirdetve a családot sikeresen szétmorzsolva.
A gazdasági érdek a hagyományokat fel nem támasztja.
Legyetek tanítói népünknek, ápolói a betegeknek, segítői a rászurolóknak, mesét mondó anyukák,
szánkót huzó apukák, kopgjatok a szomszédba: mi újság? S újra lesz még...
mi is... Magyarország!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése