Legszebb pillanatok egyike volt kopogtató gyűjtés közben, mikor egy kedves öregúr nyitott ajtót, többször is megkérdezte kinek is gyűjtök, majd így folytatta: -Na végre! Már erre vártam hatvan éve!
Széllel szemben nehéz a haladás, de ha a gondolat tiszta, a szándék nemes, az elhallgatás és rágalmazás nyila erejét vesztve hull a porba, mert nincs szentebb mint az igazság! Én úgy érzem egy nemzet próbál talpra állni szándékosan lerokkantott állapotából. Két oldalról is nyomnák vissza , egyszer félelemből, hogy erőre kapva számon kér és büntet, másik oldalról nemzeties köntösbe bújtatott ködös ámítás tartaná fogva, valami messziről jövő hamis érdeket szolgálva. De egy a Nemzet! Aki nem a nemzet érdekét helyezi előtérbe, az ha lassan is de eltűnik örökre!
Ha tiz állattartó gazda járásonként összefog értékesítésre, és kiszolgál egy vágóhidat, akkor járásonként egy nagy üzletet, ami szintén magyar kézben van, ellátnak áruval. És így a többi gazda, termelő, és előállító járásonként, megyénként szervezi , építi újjá az országot. Járásonként és megyénként kellene küldötteket választani a Nemzetnek az országgyűlésbe, hogy ne párt érdekek bitorolják az ország irányítást, hanem a Nemzet! Ez az út a magyar út, vagy ezt válasszuk, vagy eltűnünk. Mert amikor elolvad az északi jég, ha a hollandokat elönti a tenger, ha a közel-kelet végleg sivataggá válik, akkor e népek hova mennének? Mamut vadász őseink itt átvészelték a jégkorszakot, itt a Kárpát-hazában élhető volt a múlt. Tényleg lemondunk róla önként? A fiatalok keressenek boldogulást külföldön? Az itthon maradottak ne vállalhassanak gyermeket? Tűnjünk el? Higgyünk tovább a nagy örök igérgetőknek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése