Hetven éves kortól, nyugdíjban.

Hosszú, küzdelmes út után, a Ratko gyerekek lassan nyugdíjba menetelnek. Az ő gyerekeik, mikor iskolások voltak, emlékszem 6-7 osztályt megtöltöttek egy évfolyamban. Most ennek a korosztálynak utódai szülhetnék gyermekeiket, reményt adva a jövendőnek, biztos nyugdíjalapot megteremtve a nagyszülőknek. Nincsenek sehol! Az iskolák megszűntek. A hiányzó gyerekek ürességben kongó vészvisszhangot sikítanak a jövőbe!
Egy megtervezett országrombolás áldozatai lettünk! Elvették először büszke múltunk, lerabolták jelenünk, megszüntetni kívánják jövőnk.
Csomagjáról hírhedt bajuszkirály a megélhetéshez is kevés minimálbért megadóztatná, éhbérért dolgozókat hajszolna kilátástalanságba gyermekeik fizetős tanulmányaiért!
Hát nem!
Új országot, erős Nemzetet építünk romjaiból! Hol egymásért és nem másért dolgozunk. És majd megszülető gyermekeink száma biztosítja a békés öregkor létét. Mert nem az elsummantható pénzbefizetés a jövő záloga, hanem az utódok száma, akik tisztelettel eltartják öregeiket.