Jézus megérkezett

Szürke, unalmas volt a Karácsony. Néhány féldeci sem tudott jókedvre deríteni, csak még mélyebbre süllyedtem önmagamban.
Szeretettel simogattam meg gyermekeim fejét, s adtuk át nekik feleségemmel a meglepi ajándékokat. Mi csak szomorúan pillantottunk egymásra, s egy kitartásra buzdító puszit adtunk egymásnak, díszes csomagolású ajándékok helyett.
Kint éles késként hasította szembe a szél a néhány gyors léptű embert. A hó már elolvadt, a fehér tisztaságot nem érdemlőn, hamar sárt és mocskot kaptunk e kor hangulatát tükrözendő.
Végkielégítésekről, botrányokról hangos a média, de mi félretettük e nap az infóbetevőt, s Jézust vártuk hogy lelkünket melegítse. Mennyi jót lehetne cselekedni a kampány, félrevezető milliárdokból! Mennyi jót lehetne cselekedni ha nem a harács, az önzés, a hazugság vezetné e népet?!
A nagyképű hold bekacsintott ablakunkon. A Karácsonyfa égői vad körtáncba kezdtek, lágy dallam, halk sugallat lengte be a szobát. A gyerekekre néztem, s erőt éreztem. Erőt, Dávidként küzdeni a fent maradásért! A feleségemre pillantottam, egy könnycseppet láttam meg szemében; ő is hasonlót érezhet: Jézus megérkezett!