A valamikori szocialista rendszer talán egyetlen pozitívuma, hogy egységet alkotva, nagy erőként szembe tudott helyezkedni a világuralomra törő neoliberális, meghatározott bázisú erőkkel. Már a régi rendszerben arról szólt a nagypolitika, hogy a dolgozó népek ellensége, a kapitalista világrend urai(IMF stb…) le tudja –e győzni a végül is megalkuvó árulásokba fulladt szocializmust. Az óriási pénzt e harcba fektető erők, nyugaton kirakat politikát folytatva, végül megdöntötték a keleti rendszert. A váltás pillanatában választhattunk, vagy érték megőrző, nemzetvédő, szociálisan érzékeny piacgazdaságot építünk, vagy behódolunk a győztesnek és átadjuk országunk az új világhatalomnak. A pénz beszélt, s a hatalom helyi helytartói tönkretettek, leépítettek, privatizáltak mindent, mi itthon érték volt. Cserébe szabadon rabolhattak míg hazaárulásaikat elkövették!
Húsz év után a valódi váltás nem abból áll, hogy a lepusztított ország neoliberális erőit felváltja egy konzervatívliberális erő! Mert ugyanazok a körök pénzelik mindkét jelenlegi nagy pártot hazánkban. A váltás azt jelentené, hogy önerőből képesek vagyunk-e működtetni egy országot, földművelés, állattenyésztés, és ezekre épülő iparágak, a víz és a földben rejlő energia gazdálkodásunkkal tudunk-e tőkét kovácsolni?! Megtudjuk tartani, őrizni ezeket nemzeti vagyonként? Tudunk-e megélhetést és jövőképet biztosítani fiataljainknak, hogy újra növekedjen nemzetünk? Tudunk-e még erősek, magabiztosak lenni? Urai leszünk-e a Kárpát-medencének? Ez a nagy kérdés, s ma már van válasz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése