Mi „öregebbek” még emlékszünk arra hogy a kommunisták névváltása idején kormányzó első pártunk azt ígérte, hogy a nemzeti vagyon önerőből nem nyereséges részének kiárusításából, (értsd a hazai lehetőségektől távolabb álló cégek eladásából) adósságainkat visszafizetjük, és új gazdasági programunknak köszönhetően erős országot építünk! Ma is véleményformáló nagy embereink jó része ekkor kapta fillérekért meg neves szocialista üzemeinket, s lettek kommunistából tőkések mindkét oldalon. Ekkor történt meg a versenyszférából kb. egymillió ember elbocsátása, amit közel sem kárpótolt a multik talán kétszázezres munkahely teremtése. Közben üzlet lett az oktatás, lepusztult orosz épületekben táblát felakasztva indult a diplomás képzés. Ma évente annyi közgazdász végez, mint amennyi összesen kell ezen országnak. De ez üzlet! Kis pénzből nagy nyereségre szert tenni így is lehet.
És mennyi minden vadult el a két évtized alatt! Kisvállalkozók, kik évente többször nyaralni mennek luxus autóikkal, közben minimálbérért, ha nem feketén dolgoztatják alkalmazottaikat. Előre megbeszélt bérplafont adó cégek lapátolják külföldi anyavállalataikhoz a nyereséget. Nyugati salakot áruló bevásárlóközpontok. És nemzetidegen, hülyeséget árasztó dömpingmédia!
A kiszolgáltatottság nagy úr! Alázatossá tesz, egy ideig. Utolsó pénzünkből még gyermekeinket taníttatjuk, s megvesszük valahol a „menő” cuccokat számukra. És az utolsó heti kuporgatást már rendszeresen átéljük!
Megint fogytunk a versenyszférából egyötödnyien! Talán negyed annyian szorgalmatoskodunk itt, mint a szomszédos osztrákoknál. Ki termeli ki tanárnak, orvosnak, tűzoltónak, rendfenntartónak, közszolgának a fizetését? Mert a kölcsön elfogyott!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése