Vörös-ezüst az ég alja

Az "internacionálé" címer, térkép fizikai megsemmisítése után a lelki érzések megsemmisítésére törekedett. Trianon után megszűnt a Kárpát-medencei egység, eltűntek a "külső" magyarok, lassan megtűrté vált a vallás, elhallgatottá a történelem. 56 öntudatosságot örökölt fiataljai megfélemlítésben részesültek. Megfélemlítés, elhallgatás, hazugságok... így nőtt fel több nemzedék.
'89 induló pártjai a közös tőgyről leszakadt félhazugságban, irigységben foganhattak. Távoli, idegen manipuláció erejével szemben a kapzsiságuk lassan feladta ellenállását. Ma ugyanazok a pénzügyi hatalmasságok vannak bal, és jobb oldal mögött! A hazugság nem különb ha balról ha jobbról érkezik...
Mégis a megmaradás érdekében mozdult valami. A liberalizmus mohó pénz-centrikussága lepukkant orosz épületekből alakított ki főiskolákat, hol háromszorozta a diplomások számát. De ez öngól! Tanult embert nehezebb becsapni. Újra vannak olvasott, tudatos magyarok. A narancsos égbolt szélén már vörös-ezüst az ég alja!

Gondolatok választás után

Nagyon messzire kell visszanyúlnunk a múltba, hogy valami megszakított történelmi folyamatosság lassan láthatatlanná váló szálát még elkaphassuk, hogy a bizalom, hit, összefogás újra tettekre sarkalja a magyart. A liberalizmus tomboló dühe a maradék emberséget irtotta lelkünkből, oktatást egészségügyet, nemzetvédelmet szétzúzva, kannásboros, győzike shaw-s fásult, terelhető nyájat alakítva belőlünk. Szavaink másított értelmet kaptak. Az iskolákból eltűnt a címer, szívekből a nemzet tudat, orvosokból az önzetlenség, politikusokból a becsület. A piacon zsebünkbe turkálóból megélhetési bűnözőt varázsoltak, a hatalmával visszaélő vezetőt mentelmi jog mögé bújtatták. Itt a munkáért nem jár munkabér, a vállalkozó nem akar adót fizetni, az orvos a borítékot lesi kezünkben, a rendőr a settenkedő besurranók elfogása helyett az utak szélére települ, az iskoláink amerikás-gettósra kezd hasonlítani, és közben a külföldi kézben levő munkahelyről kapott kevéske pénzünk idegen kézben levőüzletben költjük el, külföldi olcsó dolgot vásárolva.
Akik ezt tették velünk, joggal félnek az új erőtől. Ébredező szittya lelkünk újra íjat kíván feszíteni, újra képesek vagyunk védelmezni társunk, és nem ismerünk el magunk fölött idegen hatalmat!

Mikor lesz valódi demokrácia?

A feszültség keltés az ország lakói között nem jött be igazán a kormányzó erőknek. Bár sok gonoszságot kitaláltak, sok ügyet kreáltak, mégis kipukkant lufijuk, s erőtlenül, hiteltelenül végelgyengülésben szenvedő orrszarvúhoz hasonlítanak, haláluk előtt még finganak egyet a porba, látszat félelemkeltést produkálva, de már a verebek is a fejükre tojnak. Szánalmas helytartók voltak, de óriási kárt okoztak Nemzetnek, Hazának.
Az ország sorsát régóta vezérlő háttérhatalom azonban továbbra is feszültséget gerjeszt. Holokauszt törvényt fogadtat el, kételkedést okozva azokban is kik nem érdeklődnek e téma iránt. Perlik a Mávot 80 év után, talán ostorozzuk meg a vagonokat?
Gonoszság, nyerészkedés, liberalizmus, a Hazánkat végérvényesen halálba lökni szándékozó erők nem adják fel. Szusszanásnyi időt adnak csak, gondoljuk javul a helyzet, de markukból el nem engednek! S ha valakik szakítani akarnak az elmúlt húsz évvel, ha a törvényen kívüliséget megszüntetni akarják, ha a ki mint vet úgy arat elvét hirdetik, ha büszke magyarnak kívánnak maradni, azt közellenségnek kiáltják.
Igen, akadnak a nemzeti oldalon is „rossz” múltú emberek. Egyik kicsit füvezett, a másik egyszer jól berúgott, van leány ki pornózott, s akadt egy köztörvényes is. Ezek az emberek nem fedték fel a múltjukat , de kárt nem okoztak nemzetünknek. Bár csak minden pártban ennyi lenne csak a bűnös!
Azon gondolkodom hogy a Nyíregyházán egybeterelt zsidó zászló alatt Anti magyarkodó vajon mit szeretne! A lemondás hazátlanná tesz! Vona Gábor utalt rá hogy lehet néhány hónap múlva hárommal kevesebb parlamenti párt lesz, ha valóban bekövetkezik az elszámoltatás, e pártok vezető elitje igencsak megfogyatkozik! De azután kezdődhetne a valódi demokrácia!

Tovább higgyünk az igérgetőknek?

Legszebb pillanatok egyike volt kopogtató gyűjtés közben, mikor egy kedves öregúr nyitott ajtót, többször is megkérdezte kinek is gyűjtök, majd így folytatta: -Na végre! Már erre vártam hatvan éve!




Széllel szemben nehéz a haladás, de ha a gondolat tiszta, a szándék nemes, az elhallgatás és rágalmazás nyila erejét vesztve hull a porba, mert nincs szentebb mint az igazság! Én úgy érzem egy nemzet próbál talpra állni szándékosan lerokkantott állapotából. Két oldalról is nyomnák vissza , egyszer félelemből, hogy erőre kapva számon kér és büntet, másik oldalról nemzeties köntösbe bújtatott ködös ámítás tartaná fogva, valami messziről jövő hamis érdeket szolgálva. De egy a Nemzet! Aki nem a nemzet érdekét helyezi előtérbe, az ha lassan is de eltűnik örökre!



Ha tiz állattartó gazda járásonként összefog értékesítésre, és kiszolgál egy vágóhidat, akkor járásonként egy nagy üzletet, ami szintén magyar kézben van, ellátnak áruval. És így a többi gazda, termelő, és előállító járásonként, megyénként szervezi , építi újjá az országot. Járásonként és megyénként kellene küldötteket választani a Nemzetnek az országgyűlésbe, hogy ne párt érdekek bitorolják az ország irányítást, hanem a Nemzet! Ez az út a magyar út, vagy ezt válasszuk, vagy eltűnünk. Mert amikor elolvad az északi jég, ha a hollandokat elönti a tenger, ha a közel-kelet végleg sivataggá válik, akkor e népek hova mennének? Mamut vadász őseink itt átvészelték a jégkorszakot, itt a Kárpát-hazában élhető volt a múlt. Tényleg lemondunk róla önként? A fiatalok keressenek boldogulást külföldön? Az itthon maradottak ne vállalhassanak gyermeket? Tűnjünk el? Higgyünk tovább a nagy örök igérgetőknek?

Kopogtatót gyűjtök...

 Járom a házakat és szembesülök a panelrengeteg ajtók mögötti valóságával. Legtöbbször egyszerű életek csöppet sem fényűző  hétköznapjai omlanak rám, ledöngölve, nem szánalmat keltve, de még nagyobb erőt adva munkámhoz. A hosszú idő óta tartó csend néma kiáltás!  Változást akarnak az emberek.
 A nagy pártok nagy pénzekből adódó reklám áradata lepi be a homályos szobákat. Nincs igazság vizsgálat, csak leváltási hangulat. A hisztéria keltés profitálói óriási erőket mozgósítanak hogy elsőként elszedjék a lakók kopogtatóit, hisz sok ember az elsőnek érkezőnek úgy is oda adja!
 Vannak kedvesen beinvitálók, vannak mogorva munkásőr kinézetűek. A többség a dömping hír hatása alatt, kereskedelmi csatornákon csüngve még nem akarja a radikális változást. Újabb négy év kell, hogy a nagy pártok palettáján végre egy se maradjon... 

2020 (egyperces)

 Talán csak érzékeim játszanak velem, de mégis úgy érzem ismerős illatokat hoz felém a keleti szél! Gondolatok törnek fel bennem, egy fájdalmasan nehéz élet emlékei ezek.
 Tíz év telt el, hogy betelt nálam a pohár. Úgy gondoltam családommal újra kezdjük életünk máshol, ahol mégha idegenek is vagyunk, de megteremtethetjük alapjait egy boldogabb életnek.
 A vonat fülkéje kényelmes, ám mégis a kényelmetlenség érzése feszélyez. Mintha tüskék állnának ki az ülésből! Tíz év! Tíz évig nem gondoltam a Hazámra! Szándékosan kerültem a róla szóló híreket. A sok keserüség, csalódottság óriási sebét az idő máig sem tudta begyógyítani.  Pedig sokszor beszéltek róla, valami történt itthon, valami változhatott...
 A feszélyezettség a lelkiismeret, hiába nyomtam el magamban, valahogy mindig hiányzott, még ha csalódottságot is okozott, de hiányzott a Haza! Az Idehaza!
Ismerős illatokat hoz a keleti szél!
 Váratlanul nyitódik a fülke ajtó: -Adjon az Isten! Hölgyeim! Uraim!-Állt az ajtóban egy egyenruhás.  Kipillantottam az ablakon:Határállomás, állt a táblán, alatta: Mária Országa.
Az épületen egy nemzeti színű és egy Árpád-házi zászlót lengetett a szél.
Itthon vagyok...

Hetven éves kortól, nyugdíjban.

Hosszú, küzdelmes út után, a Ratko gyerekek lassan nyugdíjba menetelnek. Az ő gyerekeik, mikor iskolások voltak, emlékszem 6-7 osztályt megtöltöttek egy évfolyamban. Most ennek a korosztálynak utódai szülhetnék gyermekeiket, reményt adva a jövendőnek, biztos nyugdíjalapot megteremtve a nagyszülőknek. Nincsenek sehol! Az iskolák megszűntek. A hiányzó gyerekek ürességben kongó vészvisszhangot sikítanak a jövőbe!
Egy megtervezett országrombolás áldozatai lettünk! Elvették először büszke múltunk, lerabolták jelenünk, megszüntetni kívánják jövőnk.
Csomagjáról hírhedt bajuszkirály a megélhetéshez is kevés minimálbért megadóztatná, éhbérért dolgozókat hajszolna kilátástalanságba gyermekeik fizetős tanulmányaiért!
Hát nem!
Új országot, erős Nemzetet építünk romjaiból! Hol egymásért és nem másért dolgozunk. És majd megszülető gyermekeink száma biztosítja a békés öregkor létét. Mert nem az elsummantható pénzbefizetés a jövő záloga, hanem az utódok száma, akik tisztelettel eltartják öregeiket.